Idejétmúlt hagyományok?

    Van-e helye a modern háztartásban a hagyományos bútornak?
Olyan kérdés ez, amely gyakran felmerül a családi kiállítás látogatóinak körében. Sokszor hárítottam el ezt a kérdést elfogultságra hivatkozva, de most mégis megragadnám a lehetőséget, hogy szóljak röviden erről a dologról.
    Először is, szerintem, az talál a lakásunkba amit találtatunk. Mi tartózkodunk ott a legtöbbet, tehát a legfontosabb, hogy mi jól érezzük magunkat otthon.
    Másodszor pedig, fontosnak tartanám a gyökereinkhez való visszatérést, aminek tárgyi vonatkozásai is vannak, s nem csak a festett vagy faragott bútor, (hogy ne beszéljek csak haza, ugye), hanem gondolok itt például a hagyományos kerámiákra (a régi virágos tányérban szerintem még az étel is finomabb, ajánlom kezdő háziasszonyoknak a konyhai tehetség időleges pótlására), vagy a szőttesekre, varrottasokra, stb.
    A hagyományos bútordarabok okosan voltak kitalálva, vagy inkább kifejlődve. Akkor is szükség volt a helyre, hiszen általában sok volt a gyerek, a tiszta szoba hétköznap nem volt használatban, stb. Okos és praktikus tárolóbútorokat használtak őseink, még akkor is ha az esztétikumnak nagyobb szerep jutott mint ma. Ma inkább a praktikumnak hódolunk, ami nem feltétlenül rossz. Könnyen átléphetjük ugyanis a határt a giccs irányába, ha a hagyományos, például festett bútor nem használható, vagy nem ergonómikus. Mindig biztatom a megrendelőket, hogy használják azt a festett tárgyat, mert azért készült.
    Zárógondolatul pedig annyit, hogy a szép virágos környezetben talán még az ember kedve is jobb, s a gondolatai is szebbek. Aki nem hiszi, járjon utána.
Sütő István


    A hagyományok ízléses és tetszetős felhasználására példák az új vargyasi utcanévtáblák is:

http://www.hirmondo.ro/web/index.php/aktualis/34307-len-jrnak-fiatalok.html


    Ide kívánkozik Tamási Áron gondolata is a székelységről: "Valóban olyan életforma ez, melyben a közösség az első és a legfőbb személy, s lelkében változatlan, csupán az atyák és a fiak cserélik egymást."